Keresztelő (illetve pontosabban Alámerítő) János Jézus rokona volt, akit még az anyja méhében betöltött a Szent Szellem. Ő volt az, akinek az volt a küldetése, hogy előkészítse az utat a megígért Messiásnak (vagyis Felkentnek, görögül Krisztusnak).
Azon kívül, hogy rokoni szálak is fűzték Jézushoz (talán tudhatott a fogantatásának körülményeiről is mindent), Jézus szolgálata előtt ő volt az, aki nem akarta megkeresztelni Jézust a bűnök bocsánatára (mert Jézusnak kellett volna őt megkeresztelni) és ő volt az, aki hallotta az Atya tanúbizonyságát a Fiáról, valamint látta a Szent Szellemet galamb formájában leszállni Jézusra. Ezek után bizonyságot tett másoknak, hogy Jézus az Isten báránya, aki eljött a világra.
Ilyen előzmények után nagyon furcsa a kérdés, amit feltett a börtönből a tanítványain keresztül, miután hallott Jézus cselekedeteiről: Te vagy az eljövendő (Messiás), vagy inkább továbbra is várjuk a valódit?
Ebből egyértelmű, hogy Jézus cselekedetei (pontosabban az arról terjesztett információk és félinformációk) még Jánost is elbizonytalanították, hogy akkor most Jézus-e a megígért Felkent, avagy még János is tévedett, amikor azt gondolta, hogy Jézus az, akit előre megígértek a próféták és el kell jönnie?
Érdekes belegondolni, hogy a hírek és információk hallatán még egy ilyen kaliberű személy is elbizonytalanodott abban, hogy valóban Jézus a megígért Szabadító. Ahogy Mária és Jézus féltestvérei sem hittek benne, ami elég furcsa, mert ha valakinek tudnia kellett, hogyan született Jézus, az Mária volt.
Jézus elég egyszerű választ adott Jánosnak: mivel azokat a cselekedeteket teszem, amit a régi próféták megjövendöltek, hogy a Felkent (Messiás) tenni fog, miszerint a vakok szemeit megnyitom, a bénák járnak, süketek hallanak és a halottak feltámadnak, ezért vond a le a tanúságot, vajon én vagyok-e a megígért Krisztus?
(Ézsaiás 29, 35 és 61 fejezeteiben található messiási próféciák szólnak arról, amik összhangban álltak Jézus tetteivel.)
Kövess minket a Facebookon is: https://www.facebook.com/bibliaihit/