Könnyű neked

Egy világhírű hegedűművész fakadt ki egyszer, hogy negyven éve minden nap napi 10 órát gyakorlok, az emberek pedig azzal jönnek, hogy könnyű neked,  mert a tehetséged miatt tudsz ilyen jól hegedülni.

Nem, nem a tehetség, hanem a napi 10 órás gyakorlás miatt lett viláhírű ez a művész.

Ez az egyik téma, amit sokan félre értenek.

A hit nagy hősei nem azért voltak annyira buzgók és odaszántak, mert Isten nagy dolgokra hívta el őket (vagyis könnyű nekik), hanem pont fordítva.

Mivel odaszántak voltak, letették az életüket és meghaltak a saját céljaiknak és ambícióiknak, ezért volt képes Isten sok dolgot elvégezni rajtuk keresztül.

A példa kedvéért Smith Wiglesworth még egy újságot sem engedett be az otthonába, mert ha újságot olvasott, a figyelme azonnal eltávolodott Isten jelenlététől és a gondolatait a világ dolgai töltötték be, kiszorítva onnan az Úr gondolatait.

Saját bevallása szerint soha nem imádkozott fél óránál többet, de nem is telt el úgy soha fél óra, hogy ne imádkozott volna.

Bármilyen társaságot képes volt ott hagyni, ha úgy érezte, hogy az Úr szólni akar hozzá.

Minden étkezés után, legyen bár a legelőkelőbb étteremben, előhúzta a Bibliáját és elmélyülten olvasni kezdte, hogy minden egyes alkalommal, miután a testét táplálta, ne felejtse el a szellemét is táplálni.

Kenneth Haginről meséli a fia, hogy egész gyerekkorában az a kép maradt meg az apjáról, hogy éjjel, amikor a család aludni tért, az apja ott ült a konyhában, körülötte 15-20 különböző nyitott Biblia, konkordancia és bibliai szótár. Reggel, amikor felkeltek, az apja rendszeresen még mindig az Írasokat tanulmányozta, majd gyakran alvás nélkül ment dolgozni.

De Isten minden nagy szolgálójáról ez elmondható, hogy az egész életüket alárendelték annak, hogy kellően edzettek legyenek a szellemi dolgokban, ahogy ezt Pál apostol is írta a levelében.

Ha te nem akarod kifizetni az árát, soha nem fogsz sehová eljutni Isten megismerésében.

Ha a saját dolgaiddal van tele a szíved, ha egész nap a világ moslékával akarod jóllakatni a bensőd, mint a tékozló fiú a példázatban, ha reggel már a telefonodért nyúlsz, mint dohányos a doboz után, vagy alkoholista a pohár után, hogy mi történt a Facebook-on, amíg aludtál, akkor ne csodálkozz, hogy az Úr nem tud szólni hozzád.

Ő szól hozzád, csak te nem vagy képes meghallani, mert olyan dolgokkal van tele a lelked és az elméd, amik miatt nem tudod meghallani a hangját.

Hatvan százalék

Kenneth Hagin, az ismert tanító a pályája elején pásztorként tevékenykedett hosszú ideig.

Bár történtek bibliai csodák a gyülekezetében, ezek gyakoriságával nem volt megelégedve. Kereste az Urat, miért nincsenek olyan nagy számban csodák náluk, mint a bibliai időkben.

„Ha majd az én Igémet hirdeted, a jelek követni fogják a szolgálatodat.” mondta neki az Úr.

„De hát más sem csinálok 17 éves korom óta, mint a Te Igédet hirdetem.” válaszolta vérig sértve Kenneth Hagin.

„Ha majd az én Igémet hirdeted, a jelek követni fogják a szolgálatodat.”  ismételte meg az Úr s Kenneth Hagin is hasonlóan válaszolt.

Ezután az eset után elkezdte figyelni a prédikációit és rájött, hogy a legjobb esetben is csak 60 százalékban hirdeti Isten Igéjét.

A maradék 30% felekezeti tradíció és emberi vélemény volt és jutott még hely 10% hitetlenségnek is.

Amikor ezt észrevette, elkezdte gyomlálni a prédikációit. Prédikáció közepén képes volt kijelenteni, hogy ezt visszavonom, mert ez nem Ige, csak a felekezetünk tradíciója, vagy nem, ezt csak a hitetlenség mondatta velem.

Ahogy elkezdett ténylegesen bibliai alapokon nyugvó prédikációkat tartani, valóban nem maradtak el a jelek és a csodák az igehirdetése közben.

Ahogy Reinhard Bonnke fogalmazott: „Amikor az emberek gyülekezetbe mennek, Jézust akarják. Nem politizálást, nem érzelgősséget, nem meséket vagy mítoszokat. Ugyanazzal a dicsőséges Jézussal akarnak találkozni, akiről otthon olvasnak a Bibliájukban.”

Amikor nem ezt kapják, hanem a pulpitus mögül csak intellektuális eszmefuttatásokat, üres okoskodásokat, a pásztor véleményét, politizálásokat, migránsozásokat, sőt egyenesen hitetlenséget és eretnekséget, akkor a nyáj éhezik és Isten munkája megreked. Nem marad más, mint a vallásos látszat és a vallásos képmutatás. Isten ereje már rég nincs ott a gyülekezetben, már ha egyáltalán valaha ott volt. De ha ott is volt, már csak az emlékéről beszélnek a hívők, a régi ébredésről, a sok gyógyulásról ami 20-30-50 éve történt.

Ideje, hogy a pulpitusról újra Isten beszédét hirdessék, hogy az emberek ne egy prédikációt halljanak, ami jó esetben legalább Istenről szól (bár sajnos ez sem alap a legtöbbször), hanem személyesen találkozzanak a valóságos Istennel a gyülekezetben.

Az emberek ugyanazt mondják a szívük mélyén, mint a hellén zsidók Fülöpnek: Uram, látni akarjuk Jézust. (Jn 12,20-21)

Ha az emberek Jézussal találkoznak a gyülekezetekben, lesz megújulás és lesz ébredés. Addig csak erőtlen gyülekezeteink lesznek, amelyek emberi erőből megpróbálnak életben maradni, igen csekély eredménnyel.

Te meddig mennél el?

Isten követése áldozatokat kíván. Érdemes tisztában lenned azzal, te meddig mennél el az áldozathozatalban. Gondolkodj el azon, hol mondanád azt, hogy ezt már valószínűleg nem tenném meg. De legyél őszinte magadhoz, hiszen senkit sem kell becsapnod, magadat pedig teljesen felesleges.

– Adnék hetente egy-két ezer forintot gyűjtés alkalmával.

– A bevételeim tizedét odaadnám az Úr munkájára.

– Hajlandó lennék ennél sokkal komolyabb anyagi áldozatra is.

– Még a „vagyonom elkobzását is örömmel fogadnám”, ha ez lenne az ára Isten követésének. (Zsidó 10:34) Akkor is követném Istent, ha ez miatt a világi hatóságok minden vagyonomtól megfosztanának.

– Napi 10 percet hajlandó lennék imádkozni, úgyis olyan sok a szükség az életemben. Úgyhogy előveszem napi 10 percre a bevásárlólistámat, amivel Isten elé szoktam menni.

– Reggel és este egy-egy órát imában töltenék, hogy az elveszettek megtalálják a Megváltót.

– Akár rendszeresen virrasztanék is, ha ezzel kevesebb ember jut a pokolra az országomban vagy a városomban.

– Már hét éve dolgozok ezen a munkahelyen, de senki nem tudja rólam, hogy keresztény vagyok, mert nem akarom, hogy bolondnak gondoljanak.

– Bizonyságot mernék tenni a kollégáimnak Jézusról, még akkor is, ha ezért vallásos bolondnak tartanának.

– Bizonyságot tennék minél több embernek, nem törődve az ostoba és buta emberek gúnyolódásával, mert tudom, hogy az emberek a pokol felé tartanak és meg akarom állítani őket.

– Akkor sem hagynám abba a bizonyságtevést, ha a média össztüzet zúdítana rám ezért.

– Ha megvernének, börtönbe csuknának, nyilvánosan megszégyenítenének, akkor is beszélnék Jézusról.

– Akkor sem tagadnám meg az Urat, ha 8-10 év börtönt kapnék ezért, mint oly sok keresztény szerte a világban. Inkább vállalnám a börtönt, a családom anyagi szűkösségét, azt, hogy a gyerekeim nélkülem nőjenek fel és inkább szenvednék együtt a szenvedőkkel, mintsem elhagyjam a hitet.

– Még az életem sem drága, ha ez az ára az Úr követésének. Mert nagyon sok országban ma is ez az ára az Úr követésének.

A nyugati kereszténység legnagyobb problémája a túlzott jólét és kényelem. Ezért nincs tűz, ezért nincs ébredés, mert úgymond nincs semmi ára az Úr követésének. Sok nyugati kereszténynek már az is kihívás, hogy a munkatársai előtt bevallja, hogy ő bizony keresztény és hisz az olyan mesékben, mint Jézus feltámadása.

Ahol az emberek a vagyonukkal, a szabadságukkal, az életükkel játszanak, ha hinni mernek az Úrban, ott ébredés van, ott aktívak a hívők, ott mindennapos imaalkalmak vannak, virrasztások, bizonyságtevések és megtérések.

Leonard Ravenhill teszi fel a kérdést, vajon miért nem üldözik a nyugati keresztényeket? A sátán ugyanaz, mint volt kétezer éve, az általa uralt emberek is ugyanolyan gonoszak, mint voltak kétezer éve. Akkor miért él nyugalomban a keresztény világ a fejlett országokban?

A szomorú válasz az, hogy azért, mert semmi veszélyt nem jelentenek a sátán királyságára. Összejönnek hetente, néha-néha megtér valaki, de el is megy legalább annyi ember. Ha egy év alatt tíz ember megtér, azt már ébredésnek hívják. (Ébredés az, amikor le kell zárni a környező utcákat is a közlekedés elől, annyian mennek az evangélizálás színhelyére.)

Magyarországon az emberek 9%-a állítja magáról, hogy az elmúlt egy hónapban volt valamilyen vallási összejövetelen. Ezeknek az embereknek legalább 80%-a még nem is hallott soha arról, hogy meg kellene térnie és újjá kellene születnie. Sőt nem is tudják, mit jelentenek ezek a kifejezések.

Ez a szomorú valóság.

Ezért élünk békében, jólétben és nyugalomban. Mert senkit nem zavar a létezésünk, amíg a társadalom maximum 2%-át lehet csak bibliai értelemben kereszténynek hívni. (S úgy gondolom, hogy ezzel még felül is becsültem a számukat. Sajnos.)

S kérdés, hogy ebből a két százalékból mennyi maradna, ha a legkisebb üldöztetés is támadna a hit miatt? Ha a vagyonoddal, ha a szabadságoddal, a méltóságoddal vagy egyenesen az életeddel kellene fizetned a hitért, ahogy sok keresztény ezzel szembesül a világ számos országában.

Gondold ezt végig, mennyire szereted az Uradat és milyen áldozatra lennél hajlandó érte és azért, hogy növekedjen az Isten országa? Ő kínhalált halt érted, anyaszült meztelen vállalta a halált ország-világ előtt, előtte nyilvánosan megverték, megkínozták és még a pokolba is lement helyetted.

Te mit teszel meg érte és meddig lennél hajlandó elmenni az áldozathozatalban?

Rabszolga vagy szolga?

A Biblia eredeti görög szövegében élesen meg van különböztetve a szolga (ἐλεύθερος) és a rabszolga (δοῦλος).

Azonban a legtöbb bibliafordítás valamiért szemérmesen szolgának fordítja a görög dulosz szót is, pedig annak jelentése rabszolga.

A szolga egyszerű alkalmazott, aki addig szolgál (dolgozik) valakinek, ameddig neki abból előnye származik. A munkájáért fizetés jár, ha kicsit is elégedetlen a munkakörülményekkel vagy az érte járó ellenszolgáltatással,  esetleg máshol többet kínálnak neki, azonnal felmondhat és máshol próbálhat szerencsét. Csak akkor dolgozik, amikor kedve van, vagy a fizikai szükségei erre rákényszerítik.

Ezzel szemben a rabszolga valakinek a tulajdona, aki az élete felett rendelkezik, olyan parancsot is adhat neki, ami számára nem előnyös, olyan munkával is megbízhatja, ami nincs a kedvére. Ellentételezést sem várhat a munkájáért, az urával nem érdek alapú a kapcsolatuk.

Az apostolok soha nem hívták magukat szolgának, nem haszonért és nem addig szolgálták az Urukat, amíg kedvük volt hozzá: Pál, Jézus Krisztus rabszolgája; Jézus kinyilatkoztatása, amit megjelentetett az ő rabszolgájának; Júdás, Jézus Krisztus rabszolgája; mint Jézus Krisztus rabszolgái, végezve az Isten akaratát és a többi hasonló igehely.

Ezzel a szóval fejezték ki, hogy letették az életüket Jézusnak és Jézusért, többé élnek nem ők, hanem él bennük a Krisztus. Aki rabszolga, nem ura a testének és nem ura az idejének, nem magáért, hanem az uráért él.

Ez egy nagyon kifejező szó, megmutatja, hogyan érdemes Krisztust követni és egyedül hogyan lehetséges Őt szolgálni.

Gondolkozz el ezen, amikor legközelebb a (rab)szolga szót olvasod a Bibliában, mit is jelent Krisztus rabszolgájának lenni. S mit is jelent az, hogy Krisztus a te urad. Tényleg Ő az Úr az életedben? Ő rendelkezik a teljes időd, anyagi életed felett? Ő dönti el, hová mész és hová nem, mit csinálsz és mit nem?