Hatvan százalék

Kenneth Hagin, az ismert tanító a pályája elején pásztorként tevékenykedett hosszú ideig.

Bár történtek bibliai csodák a gyülekezetében, ezek gyakoriságával nem volt megelégedve. Kereste az Urat, miért nincsenek olyan nagy számban csodák náluk, mint a bibliai időkben.

„Ha majd az én Igémet hirdeted, a jelek követni fogják a szolgálatodat.” mondta neki az Úr.

„De hát más sem csinálok 17 éves korom óta, mint a Te Igédet hirdetem.” válaszolta vérig sértve Kenneth Hagin.

„Ha majd az én Igémet hirdeted, a jelek követni fogják a szolgálatodat.”  ismételte meg az Úr s Kenneth Hagin is hasonlóan válaszolt.

Ezután az eset után elkezdte figyelni a prédikációit és rájött, hogy a legjobb esetben is csak 60 százalékban hirdeti Isten Igéjét.

A maradék 30% felekezeti tradíció és emberi vélemény volt és jutott még hely 10% hitetlenségnek is.

Amikor ezt észrevette, elkezdte gyomlálni a prédikációit. Prédikáció közepén képes volt kijelenteni, hogy ezt visszavonom, mert ez nem Ige, csak a felekezetünk tradíciója, vagy nem, ezt csak a hitetlenség mondatta velem.

Ahogy elkezdett ténylegesen bibliai alapokon nyugvó prédikációkat tartani, valóban nem maradtak el a jelek és a csodák az igehirdetése közben.

Ahogy Reinhard Bonnke fogalmazott: „Amikor az emberek gyülekezetbe mennek, Jézust akarják. Nem politizálást, nem érzelgősséget, nem meséket vagy mítoszokat. Ugyanazzal a dicsőséges Jézussal akarnak találkozni, akiről otthon olvasnak a Bibliájukban.”

Amikor nem ezt kapják, hanem a pulpitus mögül csak intellektuális eszmefuttatásokat, üres okoskodásokat, a pásztor véleményét, politizálásokat, migránsozásokat, sőt egyenesen hitetlenséget és eretnekséget, akkor a nyáj éhezik és Isten munkája megreked. Nem marad más, mint a vallásos látszat és a vallásos képmutatás. Isten ereje már rég nincs ott a gyülekezetben, már ha egyáltalán valaha ott volt. De ha ott is volt, már csak az emlékéről beszélnek a hívők, a régi ébredésről, a sok gyógyulásról ami 20-30-50 éve történt.

Ideje, hogy a pulpitusról újra Isten beszédét hirdessék, hogy az emberek ne egy prédikációt halljanak, ami jó esetben legalább Istenről szól (bár sajnos ez sem alap a legtöbbször), hanem személyesen találkozzanak a valóságos Istennel a gyülekezetben.

Az emberek ugyanazt mondják a szívük mélyén, mint a hellén zsidók Fülöpnek: Uram, látni akarjuk Jézust. (Jn 12,20-21)

Ha az emberek Jézussal találkoznak a gyülekezetekben, lesz megújulás és lesz ébredés. Addig csak erőtlen gyülekezeteink lesznek, amelyek emberi erőből megpróbálnak életben maradni, igen csekély eredménnyel.