Mi a külső sötétség a Bibliában?

Jézus több prédikációjában beszélt a ítéletről, felületes olvasóként sokan összemossák ezek mondanivalóját.

Többször beszél Isten ellenségeire és a meg nem tért emberekre váró ítéletről, például a Máté 5:22-ben aki haragszik a felebarátjára, méltó a gyehenna a tűzére a Máté 13:41-ben, ahol a gonoszokra tűzes kemence vár, sírás és fogcsikorgatás.

Azonban van három olyan eset Jézus prédikációiban, amikor nem Isten ellenségeiről, hanem Isten gyerekeiről vagy szolgáiról van szó. Ez Izrael azon része, akik keresik Istent, Isten rabszolgája, akire a talentumot bízták, de ő inkább elásta azt, mintsem hasznot hozott volna vele, illetve a menyegzőre hivatalos vendég, akin nem volt menyegzőhöz illő öltözet.

A Máté 8-ban a százados hitével kapcsolatban említi meg Jézus, hogy az igazi isteni hittel rendelkező nem zsidók megelőzik majd Izraelt az Isten királyságában, ha ez utóbbi nem szánja oda magát Isten keresésére.

A Máté 22-ben a királyi esküvőn résztvevő vendégen nem volt a menyegzőhöz méltó öltözet, ezért került büntetés alá.

A Máté 25-ben a rabszolgáira bízott jelentős vagyont az uruk, itt a rest szolgát érte büntetés, aki bár megőrizte a rábízott összeget, de semmivel nem gyarapította azt, ezért került ítélet alá.

S ezzel el is jutottunk cikkünk témájához. Mindhárom esetben az ítélet helye a külső sötétség volt, ahol ugyanúgy sírás és fogcsikorgatás várt az ítélet alá esőkre, mint például a Máté 13-ban a tüzes kemence esetében.

Ezért is van sok félreértés ezzel kapcsolatban.

Ugyanis ebben a három esetben nem Isten ellenségeiről van szó, mint egyéb igehelyeknél, hanem Isten gyermekeiről: a rabszolgáról, Izraelről és a menyegzőre meghívott vendégről.

Mindnyájan Istenhez tartoztak, azonban olyan életet éltek a Földön, hogy nem csak elvesztették a jutalmukat, de ítélet alá is kerültek. Ugyanis nem egy népszerű téma az Egyházban, de rengeteg igehely szól arról, hogy számot kell adnunk az Ítélet Trónja előtt arról, hogyan sáfárkodtunk a ránk bízott vagyonnal, az életünkkel a Földön.

Aki mennyei szempontból értéktelen életet élt, „annak munkája megég” és ő ugyan megmenekül, de mintegy tűzön keresztül. (1Kor 3)  A keresztényeknek mondja Pál apostol: „Hiszen mindnyájan odaállunk Krisztus ítélőszéke elé” (Róma 14) és aszerint lesz megítélve a munkája, jót tett-e vagy gonoszt földi élete során. (2 Kor 5) Ha Atyának hívjátok Őt, aki személyválogatás nélkül mindenkit megítél a (földi) cselekedetei szerint, félelemmel töltsétek a földi napjaitokat (1 Péter 1:17). A tanítók súlyosabb ítélettételre számíthatnak. (Jak 3:1) Az ítélet először az Egyházon kezdődik el. (1 Péter 4:17)

Kedves Olvasóm, érdemes szem előtt tartani ezt minden nap: számot kell adnod minden egyes napról, mivel töltötted a rád bízott időt? Eltékozoltad, elástad az értéket, amit kaptál Istentől, mint a gonosz rabszolga? Rábíztak egy talentum, vagyis hatezer dénárnyi vagyont, ami egy átlagember húsz évnyi fizetése volt. Ő ennek ellenére csak elásta ezt a pénzt, ahelyett hogy valami hasznot hozó dologba fektette volna.

Ezért került a külső sötétségre, ahol keservesen megbánta a földi életét. A mindennapi facebookozást, tévénézést, üres cikkek olvasgatását, a pénz és kényelmes élet utáni hajszát, azt, hogy az élete úgy telt el, hogy semmi hasznot nem hozott az Isten királysága számára.

Ugyanígy a mennyei menyegzőre meghívott vendég, aki bár kegyelmet kapott, hogy ott lehessen, de méltatlannak találtatott az eseményre.

Ez a külső sötétség a Mennyben van, de annak a legtávolabbi részén és sajnos sokkal többen fognak odakerülni, mint gondolják.

Ma még nem késő elhatározni, hogy előásod a rád bízott kincset és úgy használod, hogy hasznot hozzon Annak, aki rád bízta azt.

Kövess minket a Facebookon is: https://www.facebook.com/bibliaihit/