Címke: bibliaiskola

Volt-e felesége Pál apostolnak?

Egyéb

A keresztény elképzelés szerint Pál apostol cölibátusban élt, egész életében nem házasodott meg, pedig a Biblia szerint ez biztos nem így történt.

Pál apostol, akkor még a latin neve helyett a héber nevét használva Saulként az akkori elitegyetemen, a jeruzsálemi Gamáliel rabbiképzőjében tanult fiatal korában. (Ebből is az látszik és abból is, hogy a nagyon drága pénzen megvehető római állampolgárságba már bele is született, hogy igen tehetős családból származik. A rómaiak előírták, hogy mindenkinek legyen görög vagy római neve is, Saulnak a hasonló hangzású Paulus-t adták a szülei. Amikor a pogányok között szolgált, nem a héber, hanem a latin nevét használta.)

A rabbinövendékeknél elvárás volt, hogy 18 évesen megházasodjanak és egyébként is ez volt a normális, akkoriban nem volt helye a társadalomban egyedülálló felnőttnek. A házimunka olyan nehéz volt, hogy teljes embert kívánt és a pénzkereseti lehetőségek pedig jellemzően a férfiaknak álltak nyitva.

István megkövezésekor Pál a szavazatával hozzájárult a kivégzéséhez, amiből arra következtethetünk, hogy vagy a Szanhedrin tagja volt már akkor vagy várományosa a tagságnak.

Itt szintén elvárás volt a házasság.

Tehát biztos, hogy fiatalkorában Pál házas volt. Azt is tudjuk, hogy sem ő, sem Barnabás nem vitte a feleségét magával az evangélizációs körutakra, nem úgy, mint Péter és a többi apostol.

1 Korintus levél 9:5 Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai (fétestvérei, például Jakab és Júdás) és Kéfás (Péter)?

Ha Pálnak nem lett volna felesége, értelmetlen lenne a fenti mondat, úgy mondta volna, hogy csak Barnabásnak nincsen joga, hogy ő a saját feleségét magával hozza?

Ami miatt sokan azt gondolják, hogy Pálnak nem volt felesége, az az alábbi igehely:

1Kor 7:7 Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy. 

Érdemes lenne elolvasni az előtte lévő igét is:

1Kor 7:5 Ne foszszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek [a böjtölésre és] az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. 

(Megjegyzés: a böjt egy negyedik-ötödik századik utólagos beszúrás itt is és Jézus beszédénél is, ahol arról beszél, hogy ez a fajzat nem megy ki, csak ima által. A modern bibliafordítások általában már nem fordítják egyik helyen sem.)

Miről beszél Pál? A férj és a feleség éljen aktív házaséletet rendszeresen, hogy meg ne kísértse őket a sátán. Majd ezután mondja, hogy persze jó lenne, ha mindenki olyan sokáig meg tudná tartóztatni magát, mint Pál apostol, aki éveket volt távol a családtól, de hát kinek-kinek saját kegyelmi ajándéka van.

Utána azt mondja az özvegyeknek, hogy jó lenne, ha úgy tudnának maradni, mint ő is. De itt megint csak ugyanarról beszél Pál, mint az előbb. Máshol kifejezetten megparancsolja az özvegyeknek, hogy megházasodjanak, tehát itt sem valószínű, hogy hosszútávú cölibátusra biztatná őket.

Szó nincs arról, hogy Pál arról beszélne, hogy neki nem volt felesége.

Az biztos, hogy fiatalkorában házas volt és több mint valószínű, hogy később is, csak Barnabáshoz hasonlóan ő sem vitte ki arra a nehéz terepre a gyerekeit és a feleségét, azok Tarsusban vagy Antiókhiában várták haza.

Persze lehet, hogy a felesége meghalt vagy még fiatalon elváltak, de erre sem utal semmi a Bibliában.

Tehát nem, Pál apostol sem élt cölibátusban, ahogy az állítólagos első pápa, Péter sem és egyetlen apostol sem.

, ,

Mi a külső sötétség a Bibliában?

Egyéb

Jézus több prédikációjában beszélt a ítéletről, felületes olvasóként sokan összemossák ezek mondanivalóját.

Többször beszél Isten ellenségeire és a meg nem tért emberekre váró ítéletről, például a Máté 5:22-ben aki haragszik a felebarátjára, méltó a gyehenna a tűzére a Máté 13:41-ben, ahol a gonoszokra tűzes kemence vár, sírás és fogcsikorgatás.

Azonban van három olyan eset Jézus prédikációiban, amikor nem Isten ellenségeiről, hanem Isten gyerekeiről vagy szolgáiról van szó. Ez Izrael azon része, akik keresik Istent, Isten rabszolgája, akire a talentumot bízták, de ő inkább elásta azt, mintsem hasznot hozott volna vele, illetve a menyegzőre hivatalos vendég, akin nem volt menyegzőhöz illő öltözet.

A Máté 8-ban a százados hitével kapcsolatban említi meg Jézus, hogy az igazi isteni hittel rendelkező nem zsidók megelőzik majd Izraelt az Isten királyságában, ha ez utóbbi nem szánja oda magát Isten keresésére.

A Máté 22-ben a királyi esküvőn résztvevő vendégen nem volt a menyegzőhöz méltó öltözet, ezért került büntetés alá.

A Máté 25-ben a rabszolgáira bízott jelentős vagyont az uruk, itt a rest szolgát érte büntetés, aki bár megőrizte a rábízott összeget, de semmivel nem gyarapította azt, ezért került ítélet alá.

S ezzel el is jutottunk cikkünk témájához. Mindhárom esetben az ítélet helye a külső sötétség volt, ahol ugyanúgy sírás és fogcsikorgatás várt az ítélet alá esőkre, mint például a Máté 13-ban a tüzes kemence esetében.

Ezért is van sok félreértés ezzel kapcsolatban.

» Read more

, ,

Nők a Bibliában

Egyéb

Az átlagos gyülekezetben a női szolgálatok háttérben vannak szorítva, leginkább a „nőknek hallgass a neve” felfogás uralkodik sok gyülekezetben. Pedig ez a Biblia tanításától nagyon idegen.

Jézus születésénél mindjárt feltűnik Anna prófétaasszony, aki már 84 éve özvegy volt (ugyanis a görög szöveg ezt állítja és nem azt, hogy 84 éves volt). Egyedülálló nő létére nem általt éjjel és nappal a Templomban imádkozással és böjttel szolgálni és mindeneket tanítani Jézus személyéről („róla beszélt mindazoknak, akik várták a szabadítást”) Lukács 2:37-38

A Lukács 8:1-3-ból és Máté 27:55-ből kiderül, hogy a 12 tanítvány mellett sok nő is együtt volt Jézussal, akik a későbbi apostolokkal együtt Jézus legszűkebb tanítványi köréhez tartoztak. (Egyikőjüket Máriának hívták, aki „Jézus lábainál ült”. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy közvetlen tanítvány volt vagy lett, ahogy Pál is Gamáliel lábainál ült, vagy a megszabadult démonizáltra is ezt mondja a Biblia. Ez többet jelentett, mint valaki csak ott talált egyszer helyet magának, ezért oda ült Jézus lábaihoz.) Ugyanígy feltűnnek az asszonyok az Apcsel 1:14-ben, ahol az apostolokkal együtt imádkoztak a Szent Szellem eljövetele előtt.

Priscilla vagy Prisca (Ez utóbbi becézése az előbbi) Pál közeli munkatársa lett, akivel Pál Korintusban találkozott először, majd férjével elkisérték Pált Efeszoszba és ott is maradtak szolgálni, miután Pál elhagyta a várost.

Érdemes megfigyelni, hogy szinte mindig Priscilla nevét említi először a Biblia és csak másodsorban a férje nevét, ezen túl is egyértelmű, hogy a férjével együtt szolgált. Felbukkan a neve még a Róma, az 1Korintus és 2Timótheus levél végén is, Pál rendszeresen külön is üdvözli őket.

A Róma 16:1-ben Pál személyesen mutatja be Fébét, vagy Foibét, aki a kenkreai gyülekezet diakónusa(!) volt, sokaknak, még Pálnak is támasza. Ugyanebben a fejezetben említi meg Máriát, aki keményen dolgozik a római gyülekezetért, Júniát, aki együtt volt bebörtönözve Pállal, sőt férjével együtt már Pál előtt megtért, Trüfániát és Trüfoszát, két nőt, talán egyedülállók, akik az Úrban munkálkodnak, Júliát és Rufusz anyját, valamint Néreusz húgát.

Ezek csak azok a szolgáló nők, akiket Pál személyesen köszöntött a rómaiak között.

Evódia és Szintikhé Pál közvetlen munkatársai voltak, akikről a legnagyobb elismeréssel szól a Fil 4:3-ban. A 2 Tim4-ben megemlíti Klaudiát.

Ott van Fülöp evangélista négy lánya, akik rendszeresen prófétáltak. (Apcsel 21:9)

Fiaitok és lányaitok prófétálnak: itt sem említi a Biblia, hogy ez a férfiak kiváltsága lenne csak. (Apcsel 2:17)

Nincs férfi és nő Krisztusban. (Gal 3:28)

Az 1Kor 11:5 szerint a nők rendszeresen imádkoztak és prófétáltak(!) nyilvánosan.

De az Ószövetség is bővölködik női szolgálókban és vezetőkben, elég csak Mirjám prófétaasszonyra, Mózes nővérére gondolni, Debórára, aki nem csak vezetője volt Izraelnek, de hadba is vezette Izrael seregeit, Hulda prófétaasszonyra a 2Kir 22-ben, ahogy Ézsaiás is a prófétanők közül választott feleséget magának.

Amint láthatjuk, a Bibliában sok női szolgálót találhatunk, még Pál közvetlen környezetében is több értékes női szolgáló volt. Sok szolgálatban egyenrangúak a nők, voltak női diakónusok, próféták, evangélisták is a Bibliában, ahogy Jézus legszűkebb tanítványi körében is találunk nőket.

Miért mondta akkor Pál Timóteusnak, hogy nem engedi, hogy a nők tanítsanak vagy a férfiakon uralkodjanak, hanem tanuljanak csendességben?

Egy dolgot nem engedett meg a nőknek a Biblia: hogy a férfiakat vezessenek. A hatalmi rend miatt nem lehetnek a nők lelkészek, apostolok és hasonló vezető beosztású szolgálati ajándékok az Egyházban. Ez az, amit Pál többször nyilvánvalóvá tett a leveleiben. A feleség feje a férje, akinek a feje a Krisztus. (1 Kor 11:3, Ef 5:22)

1Tim 2:12 Nem engedem az asszonynak a tanítást és hogy a férfin uralkodjék.

Kövess minket a Facebookon is: https://www.facebook.com/bibliaihit/

,

Tényleg egy istállóban született Jézus?

Egyéb

A legtöbben úgy gondolják, tudják, hogyan született Jézus. A karácsonyi betlehem alapján képzelik el, hogyan történt a dolog: Józsefnek és Máriának el kellett mennie Betlehembe, József szülőfalujába a császár által elrendelt összeírás (népszámlálás) miatt. Mivel nem volt hely a vendégfogadóban, csak az istállóban vagy jászolban, ezért Mária ott a tehenek és juhok között szülte meg Jézust egy hideg és rideg éjszakán.

Ez a betlehemi kép ezer sebtől vérzik. Egyrészt mit keresett volna József egy vendégfogadóban? Ő betlehemi születésű volt, valószínűleg ott is nőtt fel, minden ember ismerte őt, akkoriban pár százan laktak csak Betlehemben, legalább minden második házban valamelyik közvetlen rokona vagy unokatestvére lakott. Akkoriban az emberek vadidegeneket befogadtak a házaikba, nemhogy közvetlen rokonokat. (Emlékezzünk rá, Jézus tanítványai is vadidegeneknél laktak, Jézus lelkükre is kötötte, hogy ne járjanak házról-házra lakni, hanem amíg egy városban vannak, végig ugyanannál a családnál maradjanak. De más helyeken is sok példát találunk arra, hogy vadidegenek fogadtak be emberek az otthonukba.)

Az akkori kultúrában a családi kötelék mindennél erősebb volt. Ha nem is ismerték volna fel Józsefet, elég lett volna csak bemutatkoznia, hogy én vagyok József, Héli fia és minden ajtó kitárult volna előtte.

Sőt, Mária rokonai, Zakariás és Erzsébet is a közelben laktak Júdea hegyvidékének egy városában, nem messze Betlehemtől.

Gondoljuk egy kicsit tovább. Mennyire reális, hogy egy szülő nőt egyetlen házba se fogadnak be, vagy ha már tényleg vendégfogadóba mennek, akkor legalább a konyhába nem engedik be, hogy ott szüljön? Ez teljesen nonszensz lenne még a mai kultúrában is, akkor pedig egyenesen elképzelhetetlen lett volna.

Az emberek elméjében hirtelen tört rá a szülés Máriára, ahogy megérkeztek Betlehemben. A Biblia ilyet sem állít, csak annyit mond, hogy miközben Betlehemben időztek, megindult a szülés. Lehet, hogy már hetek óta ott voltak. (Ne felejtsük el, József szülőfalujában voltak, mindenki rokon volt. Teljesen lehetséges, hogy minden rokonnál időztek egy-két napot, ha már úgyis menni kellett az összeírás miatt. Az akkori kultúrában az lett volna a furcsa, ha nem így tesznek.)

Akkor mi történhetett valójában?

» Read more

, , ,

Patmos szigete

Egyéb

A Jelenések könyvében található kijelentések Patmosz szigetén kapta János apostol, ahogy ezt meg is említi az első fejezet kilencedik versében.

A rómaiak gyakran használtak szigeteket börtönbüntetésüket töltő személyek fogvatartására.

Azonban nem derül ki, hogy János elítéltként volt-e Patmosz szigetén, vagy csak oda száműzték. Csak annyit említ a könyvében, hogy Jézus evangéliuma miatt volt ott. (Ekkor már igen öreg ember volt, az első század vége felé, lehet, hogy börtön helyett lett “csak” száműzetés a sorsa.)

Sőt, az is elképzelhető, hogy semmilyen büntetés alatt nem állt, hanem szándékosan vonult félre, hogy Istent keresse és megtalálja. Többek szerint így kell érteni azt, amit János mondott: ” a szigeten valék, amely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.” A görög διὰ τὸν λόγον kifejezést lehet így értelmezni, hogy az Isten szavát kereste, vagyis Istentől való kijelentésre várakozott, ezért vonult félre erre a kietlen szigetre.

Ahogy rengeteg bibliai szereplő elvonult a pusztába és ott találkozott Istennel, (Pál az arábiai sivatagba, Mózes a száműzetése alatt a pusztában a csipkebokornál, Jákob a menekülése közben, stb.), igen könnyen elképzelhető, hogy János is szándékosan vonult el erre a lakatlan szigetre. Ez akkoriban teljesen bevett szokás volt, hogy az Istent kereső emberek elvonultak a Negevbe és egyéb lakatlan helyekre. Jézus is a szolgálata elkezdése előtt 40 napot töltött a Negevben böjtöléssel és utána “tért vissza a Szellem erejével”.

Ebben az értelmezésben a vers első felében említett együtt szenvedés csak János egyenrangúságát fejezi ki a többi testvérrel, nem oka vagy indoka annak, hogy miért került Patmosra.

A korai egyházatyák (Tertulliánus, Ireaneus) szerint száműzetését töltötte itt János.

Maga a sziget egy nem túl nagy, 12×10 km nagyságú, elég kopár, sziklás sziget. Hogy mennyire jelentéktelen földdarab volt, az is mutatja, hogy János elmagyarázta a közelben lakó kis-ázsiaiaknak, hogy ez egy sziget. Ciprusról, Krétáról nem kellett megemlíteni, hogy “ez egy sziget”.

Fotó: patmos-island.com

A sziget most is elég kis jelentőségű, mindössze háromezren lakják.

Még érdekességképen megemlítem, hogy a használt igeidők miatt többen úgy gondolják, hogy János már nem volt ott, amikor az eseményeket leírta, hanem valószínűleg a közeli Efézusban írta meg a Jelenések könyvét.

Akárhogy is történt, szándékosan vagy büntetésből volt a szigeten, itt született a jövőről szóló egyik legfontosabb prófétai írás a Bibliában.

Kövess minket a Facebookon is: https://www.facebook.com/bibliaihit/

, ,

Mi volt az a gófer fa?

Egyéb

Az 1Mózes 6:14-ben Isten szólt Noénak, hogy gófer fából csináljon bárkát.

Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket [rekeszeket, kamrákat] csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal.

Ez a szó egyedül itt fordul elő a Bibliában és sokan találgatják, milyen fajtájú fa lehetett ez.

Több bibliafordítás (így a Károli is) fordítatlanul hagyja a szót, míg más fordítások ciprusfának fordítják, lévén az az egyik leggyakoribb fa a mediterrán térségben és a fája nagyon ellenálló, így alkalmas lehetett a bárka megépítésére is.

Ezzel a behelyettesítéssel több probléma is van:

– A ciprus héberül beros, többször is előfordul a Bibliában.

– Nem biztos, hogy olyan fafajtáról van szó, ami a mai napig is létezik. Nem csak egy hatalmas vízözön volt azóta, de több ezer év is eltelt, az adott fafajta nyugodtan kihalhatott Noé kora óta.

– Ha ciprussal azonosítjuk a gófer fát, akkor kimondatlanul is azt mondjuk, hogy Noé a mediterrán térségben élt, ami egyáltalán nem biztos.

Az sem biztos, hogy egyáltalán fafajtáról van szó, lévén a héber szó jelentését nem ismerjük.

Könnyen lehet, hogy olyan értelemben van szó “fafajtáról”, mint deszka, vagy gerenda.

A Septuaginta ezért szögletes gerendaként fordította a gófer fát (szögletes gerendából csinálj bárkát), a Vulgata pedig deszkaként. Ez az értelmezés legalább annyira helytálló, mint egy konkrét fafajtában való gondolkodás.

Többek szerint pedig egy impregnálási eljárásról van szó, ami által a fa kibírta az özönvizet.

A héber gófer (גֹּ֫פֶר) nagyon hasonlít leírva a héber kóferhez, ami később is előfordul a mondatban és szurkot jelent. Van olyan elmélet, hogy egyszerű másolási hibáról van szó, és a gófer fát egyszerűen szurkos fának kell érteni. (Csinálj magadnak bárkát szurkos fából…)

Akármelyik is lehet az igazság, lényeg, hogy Noé tudta, hogy miből kell bárkát építenie, így megmenekült ő és az ő házanépe.

Kövess minket a Facebookon is: https://www.facebook.com/bibliaihit/
,

Sás tenger vagy Vörös tenger?

Egyéb

A Mózes második könyvében van leírva Izrael kivonulása Egyiptomból (innen is a könyv másik neve, az Exodus).

Az ismert történet szerint hatalmas itélő csodák után engedte el a fáraó a népet, de aztán Isten megkeményítette a szívét és összeszedve a hadseregének a legjavát, utánuk eredt a pusztába.

A hatszáz legjobb harci szekerét és még sok egyéb szekeret is mozgosított, hogy azzal üldözze Izrael népét.

(Károlinál hibásan van fordítva, hogy hárman-hárman voltak egy szekérben. A וְשָׁלִשִׁ֖ם itt nem hármat jelent, hanem katonai rangot, az egyiptomi hadsereg elöljárói (is) részt vettek az üldözésben. (Egyébként a következő fejezetben már Károli is harcosnak fordítja ugyanezt a szót.)

Egyetlen forrás sem támasztja alá, hogy lett volna háromszemélyes harci szekér. A legerősebb szekérben is volt egy hajtó és egy harcos. Egyébként a szekerek rettegett katonai eszközök voltak, felértek a mai páncélos járművekkel az ütközetek során.

Mivel az egyiptomiak összes szekere és a teljes egyiptomi vezetés részt vett az üldözésben és később el is pusztult, felmérhetetlen veszteséget okozott ez az egyiptomiaknak.)

Izrael csapdába került, előtte a tenger, mögötte az egyiptomi hadsereg félelmetes túlereje. A történet folytatása, hogy az Úr angyala a két tábor közé állt éjszakára, amíg Isten szét nem választotta a tengert, amin Izrael száraz lábbal ment át, az utánuk nyomuló egyiptomi hadsereg azonban belefulladt az összezáruló tengerbe. (2Mózes 14)

A kérdés az, hol történt ez az eset. A megjelölt helyekről („Pi-Hahiróth előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Cefón előtt”) semmit nem tudunk.

A héberben minden tavacskát is tengernek neveznek, elég csak az Újszövetségből is ismert Galileai tengerre gondolni, ami a mi Velencei tavunkkal összemérhető tó csupán, mégis a hangzatos tenger nevet viseli.

Ezért sokan gondolják úgy, hogy nem a Vörös tengert, hanem valami kis tavacskát választott ketté Isten és azon mentek át az izraeliek.

(A legelborultabb kritikusok szerint pedig egyenesen csak egy mocsaras vidékről volt szó, ahol Isten megmutatta a helyes utat, az egyiptomiak pedig elsüllyedtek a mocsárban.)

Ezen elmélet hívei a Yam Sup jelentése Sás-tenger, ami egy nem azonosított tó, vagy több kisebb tóból álló lápos vidék lehetett. Mások szerint azonban a szó jelentése Vég tenger, az a tenger, ami Egyiptom végénél van, vagyis a Vörös-tenger.

A további okoskodás helyett csak meg kell nézni a szó előfordulását a Bibliában, hiszen többször előfordul ez a kifejezés.

Az 1Kir 9:26-ban Salamon tengerjáró hajókat csináltatott a „Yam Sup” partján tengeri kereskedés céljából, ami elég nagy badarság lett volna, ha egy lápos tavacskáról lenne szó.

A Jeremiás 49:21-ben Edom romlásának hangja elhallatszott eddig a helyig. Nagyon kell akarni azt gondolni, hogy Jeremiás egy jelntéktelen, tizenkettő egy tucat lápos tavat jelölt meg, amikor arról beszélt, meddig hallatszott a kiáltás.

A víznek akkorának kellett lennie, hogy a visszazúduló viztömeg a több ezer, vagy tizezer fős egyiptomi hadsereget úgy elnyelje, hogy egy sem maradjon meg belőle.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szóban forgó tenger a Vörös-tenger volt, mert másra nem illik rá a Biblia által adott leírás.

, ,

Mi volt Áron öntött borjúja?

Egyéb

Amikor Mózes először ment fel a Sinai hegyre, Isten jelenlétébe és ott maradt negyven napig, a nép nem tudva, mi történt Mózessel, új vezetőt kért magának Mózes helyettesétől, Árontól. Ezért ő egy borjút öntött és azt mondta a népnek, itt vannak az új isteneid, akik kihoztak titeket Egyiptomból, majd ünnepet vagy fesztivált szerzett, amin a nép evett, ivott és játszott.

Erre Isten válasza az volt, hogy kiírtja egész Izraelt (az 5 Mózes párhuzamos részéből az is kiderül, hogy Áront külön is meg akarta ölni), csak Mózes közbenjárása mentette meg a népet.

Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Égyiptom földéből kihozott.
És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.
Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz.
És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről.
Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!
Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.
Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Égyiptom földéből.
Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, akik téged kihoztak Égyiptom földéből.

(Lásd 2 Mózes 32)

Első olvasatra elég egyszerű történetnek tűnik ez, azonban ha egy kicsit figyelmesebben olvasod, rengeteg benne a kérdőjel.

Faragta vagy aranyból öntötte Áron a borjút? Miért beszél róla többesszámban, ha csak egy készült? Ha új istent csinált Áron, miért mégis Jahvénak, vagyis Izrael Istenének ültek fesztivált másnap? Tényleg azt hitték, hogy a borjú hozta ki őket Egyiptomból, miközben néhány hét telt el azóta, hogy látták a Vörös tenger megnyílását és Isten jelenlétét? Miért akkor kértek új isteneket, amikor azt gondolták, hogy az eddigi vezetőjük, Mózes meghalt?

Egy isten vagy több isten? A héberben a nagyságot gyakran többesszámmal fejezik ki. A használt szó itt is az Elohim, ‘Isten, istenek’ ami hímnemű többesszám. Jób könyvében a behemót is nőnemű többesszám, a behemá (nagytestű vadállat) többesszáma, ott is a nagyságát fejezik ki azzal, hogy többesszámot használnak. Az igealakot is nyilván ezért egyeztették többesszámra utána, bár máshol gyakran beszél az igaz Istenről is Elohim-ként egyes számú igealakkal.

Az ókorban több hamis istenábrázolásnál az istenség egy bika, ökör vagy oroszlán hátán jelenik meg, ilyenkor a bika csak egy talpazat vagy állvány, ami tartja az istenséget. Nem ő az isten maga. Természetesen voltak bika alakú istenek is, mint például Hórusz, de itt egyértelmű, hogy nem erről van szó, másnap Jahve tiszteletére tartottak hálaadó ünnepet. Ugyanolyan fesztivált tartottak, amit Isten parancsolt, hogy évente háromszor minden izraeli felnőtt menjen fel ezekre a fesztiválokra. Ezen a fesztiválon is égő és hálaadó áldozattal áldoztak Istennek, más kérdés, hogy nem Isten parancsolta ezt. Mindent úgy csináltak, ahogy azt kellett volna, csak éppen önhatalmúlag.

Tehát egy bálványt öntöttek, ami őket Istenre emlékeztette, amibe kapaszkodhattak, ha már Mózes nem volt többet velük. Ez a nagy csalás a bálványimádásban napjainkban is: úgymond nem a szobrot vagy képet imádják az emberek, hanem az igaz Istent, a kép vagy szobor csak segít elképzelni Istent. Isten véleményét erre az okoskodásra elolvashatjuk a Bibliában: egész Izraelt ki akarta ezért irtani.

A szövegből az derül ki, hogy valószínűleg fából faragott Áron egy borjúformát és arra öntötte a megolvasztott aranyat. Ugyanezt látjuk Ézsaiásnál is: fából faragták ki a bálványokat, amit aztán arannyal vagy ezüsttel borítottak.

Tehát a szövegből kiderül, hogy nem idegen istenek után hajoltak el az izraeliek (furcsa is lett volna annyi természetfeletti csoda után, amit akkoriban átéltek), „csak” bálványimádásba estek, mert Mózes hiánya miatt kapaszkodót kerestek maguknak az igaz Isten felé. A szövegrészből jobban megértjük Isten gondolatait a bálványimádásról és a hamis istentiszteletről.

Kövess minket a Facebookon is: https://www.facebook.com/bibliaihit/
,

Meddig volt Jézus Egyiptomban?

Egyéb

Máté evangéliuma szerint a bölcsek látogatása után közvetlenül (akik még véletlenül sem királyok voltak és nem feltétlen hárman voltak) egy angyal felkeltette Józsefet az éjszaka közepén, hogy meneküljenek Egyiptomba, mert Heródes kerestetni fogja a gyereket, hogy megölesse.

Ennek oka, hogy a bölcsek (eredetiben magios, vagyis mágusok, (esetleg csillagászok)bár ez akkoriban nem feltétlen volt annyira negatív kifejezés, mint napjainkban, inkább csak bölcset jelentett) először Heródesnél érdeklődtek „Izrael újonnan született királya” után, amivel kellően felháborították és féltékennyé tették Heródest.

Heródes meghagyta nekik, hogy mindenképpen jöjjenek vissza hozzá és jelentsék meg neki, hol találták meg a Királyt.

Azonban a bölcsek álomban megintetvén más úton tértek haza. Amikor erre rájött Heródes, minden fiúgyereket megöletett Betlehem környékén két éves kor alatt, amikor a bölcseket vezérlő csillag először feltűnt a bölcseknek. (Mivel Betlehemben és környékén akkoriban ezren sem laktak, így a meggyilkolt csecsemők száma valószínűleg még a huszat sem érte el. Nem mintha ez bármit levonna Heródes bűnéből.)

József még a reggelt sem várta meg, nagy sietséggel menekült Egyiptomba. Egyiptom azért is volt jó választás, mert már Heródes uralmán kívül esett, de mint szintén római birodalmi terület, könnyű és biztonságos út vezetett oda az úgynevezett „Tenger útján”, ami a Földközi tenger partja mellett futott.

A sietséget okát megértjük, ha vetünk egy pillantást a térképre: Betlehem kevesebb mint 9 kilométerre fekszik Jeruzsálemtől, Heródes bármikor rátörhetett volna a családra.

Jézus családja egészen Nagy Heródes haláláig maradt Egyiptomban, majd utána az északi Nazarethbe költözött.

A kérdés, hogy meddig laktak Egyiptomban? Amit biztos tudunk történelemből, hogy Nagy Heródes ie. 4-ben halt meg. Ha Jézus ie.6-ban született (ekkor tűnt fel a csillag a bölcseknek, akik így valószínűleg egy kétéves gyereket látogattak meg (József) házában (bemenvén a házba) és nem egy újszülöttet egy jászolban, mint a giccses karácsonyi képek sugallják. Ne felejtsük el, hogy előtte már Jeruzsálemben is bemutatták az újszülött Jézust a szülei) és Heródes ie.4-ben meg is halt, valószínűleg nem sokkal a betlehemi vérengzés után, akkor az egyiptomi menekülés pár hétig, esetleg pár hónapig tartott csak. Márpedig nem valószínű, hogy Jézus ie. 6 előtt született volna, így a legvalószínűbb, hogy egy egy-két hónapos idő volt Jézus egyiptomi tartózkodása.

Kövess minket a Facebookon is: https://www.facebook.com/bibliaihit/

,

Ki volt Azázel?

Egyéb

3 Mózes 8:8 És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért.

És áldozza meg Áron azt a bakot, amelyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.

Az Engesztelés Napján a főpapnak két kecskebakot kellett választania, egyet az Úrnak, egyet Azázelnek. Az első bakot fel kellett áldozni, a másikat el kellett üzni a pusztába.

De vajon ki volt ez az Azázel, akinek áldozatot kellett bemutatni?

Sokak szerint ez a sátán volt, vagy egy démoni fejedelem, esetleg bukott angyal volt, azonban az furcsa lenne, ha Isten arra szólította volna fel Izraelt, hogy a sátánnak vagy egy démonistennek, bukott angyalnak mutasson be áldozatot. A Bibliában rengeteg figyelmeztetés van, hogy ezt soha ne tegyék. Ehhez a magyarázathoz egyébként az apokrif (‘elrejtett’, nem kanonikus, eredetinek nem elismert) Énok könyve adta a táptalajt.

De ki volt akkor Azázel?

A megoldás a héber nyelvben található. Héberül Azázel עֲזָאזֵל.

Ez két szó összetétele. A szó első fele עֲזָ (éz) jelentése kecskebak. A második fele אזֵל elmenni. Vagyis Azázel az maga a kecskebak, akit elküldtek. Bármennyire is népszerű a magyarázat, Isten nem arra szólította fel a főpapot, hogy idegen isteneknek és démonoknak kecskebakot áldozzon, hanem hogy a tisztátalanságot és a bűnt messze vigye a második kecskebak a nép közül, ezzel is a nép megtisztulását segítse elő.

Ezt a magyarázatot fogadta el a Septuaginta is, az Ószövetség görög fordítása, ott sem személynévként szerepel Azázel, egyszerűen csak a bakról beszél, amelyet el kell küldeni. A Biblia latin fordítása, a Vulgata is így fordítja.

Fontos még megemlíteni, hogy bár sok fordítás itt és egyéb helyeken engesztelésről beszél, de a héberben szó nincs engesztelő áldozatról. A héber csak befedezésről, letakarásról, elrejtésről (kippur) beszél, mert ahogy a Zsidó 10:4 is mondja, a bakok és bikák vére nem tud engesztelést szerezni, mindössze csak eltakarták, befedték a bűnt. Egészen Krisztus valódi engesztelő áldozatáig a bakok és tulkok feláldozása csak eltakarták a bűnt, így hibás az engesztelés szó használata az ószövetségi áldozatok leírásánál.

Kövess minket a Facebookon is: https://www.facebook.com/bibliaihit/

,
1 2