Mi a külső sötétség a Bibliában?
Jézus több prédikációjában beszélt a ítéletről, felületes olvasóként sokan összemossák ezek mondanivalóját.
Többször beszél Isten ellenségeire és a meg nem tért emberekre váró ítéletről, például a Máté 5:22-ben aki haragszik a felebarátjára, méltó a gyehenna a tűzére a Máté 13:41-ben, ahol a gonoszokra tűzes kemence vár, sírás és fogcsikorgatás.
Azonban van három olyan eset Jézus prédikációiban, amikor nem Isten ellenségeiről, hanem Isten gyerekeiről vagy szolgáiról van szó. Ez Izrael azon része, akik keresik Istent, Isten rabszolgája, akire a talentumot bízták, de ő inkább elásta azt, mintsem hasznot hozott volna vele, illetve a menyegzőre hivatalos vendég, akin nem volt menyegzőhöz illő öltözet.
A Máté 8-ban a százados hitével kapcsolatban említi meg Jézus, hogy az igazi isteni hittel rendelkező nem zsidók megelőzik majd Izraelt az Isten királyságában, ha ez utóbbi nem szánja oda magát Isten keresésére.
A Máté 22-ben a királyi esküvőn résztvevő vendégen nem volt a menyegzőhöz méltó öltözet, ezért került büntetés alá.
A Máté 25-ben a rabszolgáira bízott jelentős vagyont az uruk, itt a rest szolgát érte büntetés, aki bár megőrizte a rábízott összeget, de semmivel nem gyarapította azt, ezért került ítélet alá.
S ezzel el is jutottunk cikkünk témájához. Mindhárom esetben az ítélet helye a külső sötétség volt, ahol ugyanúgy sírás és fogcsikorgatás várt az ítélet alá esőkre, mint például a Máté 13-ban a tüzes kemence esetében.
Ezért is van sok félreértés ezzel kapcsolatban.