A Mózes második könyvében van leírva Izrael kivonulása Egyiptomból (innen is a könyv másik neve, az Exodus).
Az ismert történet szerint hatalmas itélő csodák után engedte el a fáraó a népet, de aztán Isten megkeményítette a szívét és összeszedve a hadseregének a legjavát, utánuk eredt a pusztába.
A hatszáz legjobb harci szekerét és még sok egyéb szekeret is mozgosított, hogy azzal üldözze Izrael népét.
(Károlinál hibásan van fordítva, hogy hárman-hárman voltak egy szekérben. A וְשָׁלִשִׁ֖ם itt nem hármat jelent, hanem katonai rangot, az egyiptomi hadsereg elöljárói (is) részt vettek az üldözésben. (Egyébként a következő fejezetben már Károli is harcosnak fordítja ugyanezt a szót.)
Egyetlen forrás sem támasztja alá, hogy lett volna háromszemélyes harci szekér. A legerősebb szekérben is volt egy hajtó és egy harcos. Egyébként a szekerek rettegett katonai eszközök voltak, felértek a mai páncélos járművekkel az ütközetek során.
Mivel az egyiptomiak összes szekere és a teljes egyiptomi vezetés részt vett az üldözésben és később el is pusztult, felmérhetetlen veszteséget okozott ez az egyiptomiaknak.)
Izrael csapdába került, előtte a tenger, mögötte az egyiptomi hadsereg félelmetes túlereje. A történet folytatása, hogy az Úr angyala a két tábor közé állt éjszakára, amíg Isten szét nem választotta a tengert, amin Izrael száraz lábbal ment át, az utánuk nyomuló egyiptomi hadsereg azonban belefulladt az összezáruló tengerbe. (2Mózes 14)
A kérdés az, hol történt ez az eset. A megjelölt helyekről („Pi-Hahiróth előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Cefón előtt”) semmit nem tudunk.
A héberben minden tavacskát is tengernek neveznek, elég csak az Újszövetségből is ismert Galileai tengerre gondolni, ami a mi Velencei tavunkkal összemérhető tó csupán, mégis a hangzatos tenger nevet viseli.
Ezért sokan gondolják úgy, hogy nem a Vörös tengert, hanem valami kis tavacskát választott ketté Isten és azon mentek át az izraeliek.
(A legelborultabb kritikusok szerint pedig egyenesen csak egy mocsaras vidékről volt szó, ahol Isten megmutatta a helyes utat, az egyiptomiak pedig elsüllyedtek a mocsárban.)
Ezen elmélet hívei a Yam Sup jelentése Sás-tenger, ami egy nem azonosított tó, vagy több kisebb tóból álló lápos vidék lehetett. Mások szerint azonban a szó jelentése Vég tenger, az a tenger, ami Egyiptom végénél van, vagyis a Vörös-tenger.
A további okoskodás helyett csak meg kell nézni a szó előfordulását a Bibliában, hiszen többször előfordul ez a kifejezés.
Az 1Kir 9:26-ban Salamon tengerjáró hajókat csináltatott a „Yam Sup” partján tengeri kereskedés céljából, ami elég nagy badarság lett volna, ha egy lápos tavacskáról lenne szó.
A Jeremiás 49:21-ben Edom romlásának hangja elhallatszott eddig a helyig. Nagyon kell akarni azt gondolni, hogy Jeremiás egy jelntéktelen, tizenkettő egy tucat lápos tavat jelölt meg, amikor arról beszélt, meddig hallatszott a kiáltás.
A víznek akkorának kellett lennie, hogy a visszazúduló viztömeg a több ezer, vagy tizezer fős egyiptomi hadsereget úgy elnyelje, hogy egy sem maradjon meg belőle.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szóban forgó tenger a Vörös-tenger volt, mert másra nem illik rá a Biblia által adott leírás.